Miért nem veszik fel a telefon a szövetkezeti irodában?

Ügyfélfogadási időben mindig felvesszük, ha éppen van szabad munkatárs. Ha éppen nem ér rá senki, vagy éppen foglalt a telefon, akkor is visszahívjuk a telefonálót. Ennek természetesen az a feltétele, hogy a hívó fél engedélyezze a telefonján a hívószámkijelzést. Ha a hívás “magánszám” jelezéssel érkezik, akkor nem lehet beazonosítani, hogy ki hívott, és nem lehet visszahívni.

Ügyfélfogadási időn kívül általában nem vesszük fel a telefont. Ennek oka egyszerű: a lakásszövetkezetben nincs külön alkalmazott telefonos ügyfélszolgálatra. Egy ember vagy telefonálgat, vagy dolgozik, a kettő egyszerre nem megy. Csak a munkaidő egy részében tudunk foglalkozuni a telefonhívásokkal. Ilyenkor visszahívjuk a telefonálókat, és lehetőség szerint segítünk a problémájuk megoldásában. Persze, ha nem derül ki a hívó száma, akkor nem tudjuk visszahívni.

Fontos, hogy olyan készülékről telefonáljon, amelyik a hívott fél számára kijelzi a telefonszámot, máskülönben nem tudjuk visszahívni. Ha nem tudja, hogy a telefonja elküldi-e az Ön számát a hívott félnek, akkor a  *31# +36 27 302-558 alakban írja be az iroda telefonszámát, mert így ideiglenesen bekapcsolja a hívószámkijelzést. Ez a módszer mobiltelefonról és egyes vezetékes szolgáltatóknál is működik.

Tanulj meg telefonálni!

Ma már természetes, hogy van telefon, de nem is olyan régen még a vezetékes telefon is csak a kiváltságos pártvezetők számára volt elérhető, a dolgozónak ha jutott is, éveket kellett várnia rá. A mai fiatal generáció már telefonnal nőtt fel, de még így is idő kell, hogy a telefonálási szokások formálódjanak, a telefonálás – egyébként elit körökben régóta meglévő – illemszabályai elterjednek.

Az illem nem valami finnyás úri huncutság, hanem nagyon praktikus dolog. Ha az ember személyesen találkozik valakivel, akkor látja az embert, felmérheti a környezetet, a szituációt, el tudja dönteni, hogy egyáltalán megszólítja-e az illetőt. Ha az magányosan üldögél egy padon, és bambán néz maga elé, akkor rá lehet köszönni. Ha magányosan üldögél egy fajansz edényen, és bambán néz maga elé, akkor meg nem illik.

A telefonnal, különösen a mobiltelefonnal az a baj, hogy semmit nem tudunk a hívott félről, fogalmunk nincs arról, hogy éppen mit csinál, tud-e velünk foglalkozni. Abból, hogy mi ráérünk beszélgetni, még nem következik, hogy a hívott ember is ráér. Könnyen lehet, hogy éppen mással beszél, dolgozik, elfoglalt, autót vezet, vagy éppen azon a bizonyos fajanszon üldögél.

A telefonálás illemszabályait azért érdemes betartani, hogy ne legyünk számára kellemetlen, terhes beszélgetőtársak. 

  1. Telefonáláskor a hívott félnek illik először bemutatkozni: megmondja a nevét, ha munkahelyen hívják, akkor a munkahely nevét is. Így a hívó fél biztos lehet benne, hogy jó számot hívott.
  2. A hívó fél ezek után köszön, bemutatkozik. Ha nem azzal kíván beszélni, aki a telefont felvette, akkor közli, hogy kivel szeretne beszélni.
  3. A hívó fél a beszélgetés előtt mindenképpen megkérdezi, hogy nem alkalmatlan-e az időpont. Ha igen, akkor újrahívást ajánl fel.
  4. Vonalmegszakadás esetén a hívó fél kötelessége az újrahívás, a beszélgetés befejezését is ő kezdeményezi.
  5. Ha a hívott fél visszahívást ígér, akkor azt mindenképpen tegye meg. Visszahívás felajánlása esetén a hívó megadja a telefonszámát, és ezután türelmesen vár a visszahívásra, nem telefonál újra!
  6. Ha mások telefonbeszélgetésekor kívülálló hamradikként vagyunk jelen, el kell hagyni a helyiséget.
  7. Vonalat tartani legfeljebb fél percig illik, ha ennél több időre van szükség, akkor hívjuk vissza a telefonálót.
  8. Telefonon gratulálni szabad, de részvétet nyilvánítani nem illik.
  9. Üzenetrögzítő (hangposta) használatakor magázódunk. Igaz ez a személyes üdvözlőszövegre is, és az üzenetekre is. A “Hello! Sato vágyok. Te hagysz üzenet, én lögtön felhívlák. Te hagysz szexi üzenet, én még gyolsabban felhívlák.” stílusú szövegek nem viccesek, hanem neveletlenségre vallanak.
Közösségi média